2023. március 7-én tartott Filmklub keretében a Belvárosi Moziban gyűltünk össze oktatók és hallgatók, abból a célból, hogy megnézzük A vád című francia filmet, és a látottakról véleményt formálva, a jog lehetőségeit és a felmerülő jogi problémákat vizsgálva beszélgessünk. Örömmel fogadtuk mind az oktatói mind a hallgatói érdeklődést, hiszen a film által bemutatott téma talán éppen az egyik leggyakrabban előforduló kérdéskör gyakorlataink során, és a viták eredménye többnyire abba az irányba konvergál, hogy a jog sok esetben nem tud általános és elegendő megoldás lenni, inkább a megelőzés és az edukáció lenne a leghatékonyabb társadalmi reakció.
A Velencei Filmfesztivál programjában az alábbiakat olvashatjuk a filmről:
„Nemi erőszak, vagy egy rosszul sikerült egyéjszakás kaland? Az egyetemista Alexandre pár napra hazalátogat Párizsba. Megismerkedik édesanyja új élettársával, és még aznap este bulizni megy a férfi 17 éves, konzervatív neveltetésű lányával, Milával. Reggelre mindkettőjük élete összeomlik: a lány erőszakkal vádolja meg a fiút. A két fiatal a bíróság előtt meséli el a történteket, ahol a felszínre kerülnek a családjaik közti, világnézetükből és vallásukból fakadó különbségek is. A nézőnek az esküdtszékkel együtt kell ítéletet hoznia az ügyben. A Velencei Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában debütált film kényelmetlen kérdéseket tesz fel, két különböző nézőponttal szemléltetve a jogrendszerünk és a morális értékrendünk között feszülő ellentéteket.”
A film kapcsán egyébként a Feldmár Intézet is Filmklubot szervez a napokban, amelynek célját Novák Alexandra remekül foglalja össze kérdéseiben: „Vajon lesz bármilyen közünk ezekhez a művekhez? Szerethetőek lesznek vagy visszataszítóak? Vagy fogalmatlanul és tompán hagynak minket?" Intézetünk is hasonló célkitűzéssel hirdette meg a fenti eseményt azzal kiegészítve, hogy nekünk a jogásztársadalom tagjainak és leendő tagjainak, de ezen túlmenően is, nekünk, emberként hogyan lehet közünk egy ilyen témakört körbejáró filmhez.
A vetítést követő beszélgetés első irányított kérdése arra vonatkozott, hogy a látottak alapján milyen problémakört tudnánk meghatározni, amely akár egy kutatás, egy tanulmány alapját is adhatná. Már az első hallgatói vélemény erősen rávilágított az egyik legnagyobb, a jog szempontjából is releváns kérdésre: valóban szükség van-e a film által bemutatott eljárásra? Valóban csak ilyen eljárási rendben tárgyalható egy ilyen ügy? Valóban ez az eljárás szolgálja a leginkább az igazságot? Egy eljárás, amely valójában senkinek sem jó. Beszélgetésünk tehát ebben az irányban indult meg, a folyamatosan hozzáfűzött vélemények és álláspontok alapján pedig több további réteget nyitottunk meg, amelyek társadalmi vitája is érdemes, de emellett a jog megoldásainak feltérképezése, kialakítása is fontos feladatunk lehet.
A film jogbölcseleti fókuszú vizsgálata kapcsán intézetünk egyetemi docense, Dr. Nagy Zsolt az alábbiakat emelte ki:
„Kétféle alanyai jog (eltérő erkölcsi felfogás) vagyis két természetjogi érték ütközött. S vajon a pozitív jog (jelen esetben az itteni bíróság) tud-e ebben a kérdésben megfelelő prudens, bölcs választ adni. A jogpozitivizmus képes lehet-e a mértékletességre, méltányosságra (temperantia) és képes-e a bölcsességre (prudentia). Mert ezt a természetjog ’természeténél fogva’ tudja, de vajon a tárgyi jog is képes lehet erre. Ez a szabálytól vagy azok alkalmazóitól függ vagy mindkettőtől. S ugyan a történtek pszichológiájára, sőt magára a tényállásra sem ad választ, illetve lehet gondolkodni a narráción, azok különbségének okain, a szocializációs kérdéseken, stb. de erre igenis ad választ. A bölcsesség nem feltétlenül idegen a pozitív normáktól! Akik ezt elidegenítik, azok maguk az emberek. (Elég csak arra gondolni, hogy a srácot a média már mindenféle erőszaktevőnek titulálta; mellesleg fogadni mernék, hogy mások meg a lányt gondolták alapból prostituáltnak.)”
Docens úr szavai nem csak gondolatébresztők egy elmélyültebb kutatáshoz, de eszmefuttatását példaként is állítanánk hallgatóink elé, alátámasztva a korábban elhangzottakat és bíztatva, lelkesítve minden hallgatót, hogy az irodalmi művekben, filmekben is megjelenő társadalmi kérdéskörökre, problémákra, a jog által szabályozott, helyesen vagy épp betarthatatlanul előírt normák valós előfordulásának vizsgálatára bátran helyezzük figyelmünket, foglalkozzunk azokkal a helyzetekkel és igyekezzünk megoldást találni rájuk, ahol az igazság keresése ilyen nehéz feladatnak bizonyul.
A beszélgetés minden résztvevőjének ezúton is köszönjük a részvételt, a hozzászólásokat, kérdésfelvetéseket, azok számára pedig, akik nem voltak jelen a vetítésen, ajánljuk a film megtekintését.
És bár nem jogi megoldás, de zárásként álljanak itt Feldmár András szavai a film kapcsán:
„Gondolj bele! Ha van valami dolgom veled, és célirányosan elintézem az ügyet, aztán meg otthagylak, akkor úgy fogod érezni, hogy nem különösebben foglalkozom veled. Ám ha a dolgunk végeztével is veled maradok, csak úgy elvagyok a társaságodban, akkor valószínűleg úgy érzékeled, kifejezetten kedvellek.”
