2021.01.04.
A megosztó brit társadalomfilozófus születésének 200. évfordulója alkalmából szeptemberben rendeztek konferenciát a Károlin.
Szeptember 18-án a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán konferencia keretében – és az eufemisztikusan „kialakult helyzetnek” nevezett járványra tekintettel online – emlékezett meg Herbert Spencer brit tudósról (1820-1903), aki a szociológia egyik úttörőjeként került be a tudományos emlékezetbe. Spencer összetett és ellentmondásos egyénisége volt a tudománytörténetnek. Tudományos munkássága a biológiára, a pszichológiára, a szociológiára és az erkölcsfilozófiára egyaránt kiterjedt; célja az volt, hogy az emberi létre kidolgozzon egyfajta „mindenség elméletét”, vagyis felvázolja azt a magas szintű magyarázó elvet, amellyel a társadalom folyamatai megfejthetők. Spencer az evolúcióban vélte felfedezni ezt az elvet, és úgy vélte, hogy a társadalom evolúciója a liberális szabadságeszmény – „mindent megtehetsz, amivel másnak jogtalan sérelmet nem okozol” – kifejlődését eredményezte, és e szabadságeszmény tiszteletben tartása alkalmassá teszi a társadalmat arra, hogy a környezet kihívásaira válaszolni tudjon. Ezzel Spencer korát meghaladva kínált magyarázatot arra, miért sikeresebbek a bonyolultabb társadalmak. Erkölcs- és társadalomfilozófiájából ugyanakkor az állami szerepvállalás csaknem teljes kiiktatása következett, valamint egy meglehetősen merev szociális érzéketlenség, ami az elesettekről való mindennemű intézményes gondoskodás minden formáját ellenezte azon az alapon, hogy minden ilyesmi torzítaná az alkalmazkodni képtelenek szelekcióját, továbbá a tulajdonosokat jogtalanul fosztaná meg a vagyonától. Spencer nézetei továbbá kapóra jöttek a XIX. században iparosodó Egyesült Államok óriásvállalati vezetői (az ún. „rablóbárók”) számára, akik így igazolhatták a meggazdagodásukhoz vezető, időnként kétes tisztességű fogásaikat.
Spencer elméletének e kritikusan értékelt mellékzöngéi hozzájárultak ahhoz, hogy az utókor ignorálja őt, és ezáltal munkásságának az idők próbáját kiálló részei is némiképp a feledés homályába vesztek. A konferencia azt a célt szolgálta, hogy az előadók a kritikai elemzés segítségével feltárják Spencer roppant szellemi hagyatékának egyes lényegi elemeit, illetve körbejárják meglátásainak aktualitásait. A konferencia, tekintettel Spencer gondolatainak széles spektrumára, interdiszciplináris jellegű volt, azaz a jogtudományon kívül más tudományágak képviselői is részt vettek rajta. Molnár András adjunktus klasszikus jogbölcseleti témából tartott előadást, melyben azt vizsgálta, mennyiben rendelkezik közös gyökerekkel Herbert Spencer, illetve az egyik legkiválóbb amerikai jogászalak, Oliver Wendell Holmes gondolkodásmódja. A vizsgálat apropóját az adta, hogy mindkét gondolkodó megkapta (nem minden ok nélkül) a „szociáldarwinizmus” vádját. Az előadás arra a következtetésre jutott, hogy e meggyőződésük felszíni párhuzama mögött mélyen eltérő filozófiai alap rejlett, mert míg Spencer elmélete egy abszolútként feltételezett erkölcsi alapelvből indult ki, Holmest inkább egy örökös szkepszis és morális relativizmus jellemezte.
A konferencia előadásaiból készülő tanulmánykötet megjelenése a tervek szerint 2021 elejére várható.
