2020.12.03.
A 2020-as évben mindenki kénytelen volt felnőni az online oktatás digitális valóságához. Eleinte kapkodva, összecsapva igyekeztünk azonnal a legjobbat kihozni a helyzetből, ettől a tanévtől kezdve azonban már egészen felkészülve, rendszerben gondolkozva, ismerősként köszöntjük a problémát, sőt, igyekszünk nem problémaként tekinteni a virtuális kapcsolódásra, próbáljuk kiaknázni az online oktatásban rejlő lehetőségeket, próbálunk teret adni a hallgatói aktivitásnak, mégiscsak egy olyan generációról beszélünk, amelyik számára már evidencia a virtuális térben történő kapcsolattartás, információcsere, így akár a tanulás is.
Az első gondolatunk az lehetne a téma kapcsán, hogy a hallgatók számára könnyű ujjgyakorlat a digitális átállás, hiszen a korosztálynak igazán sajátja a virtuális tér (úgyis mindig a neten lógnak, folyamatosan a telefonjukat nyomogatják). Hogy ne csak a sztereotipizáló és általánosító frázisokat soroljuk, álljon itt az Ariosz Kft. és az NRC Kft. kutatási jelentése, amelyet 2018-ban készített a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság részére a lakossági internethasználatról. A grafikon egyértelműen mutatja számunkra, hogy (jelen esetben pl. elsőéves) hallgatóink akár napi 5 órát is internetezéssel töltenek.
Az internethasználat generációk szerinti görbéi
Forrás: Ariosz Kft., NRC Kft., NMHH: LAKOSSÁGI INTERNETHASZNÁLAT ONLINE PIACKUTATÁS 2018. 30.p. https://nmhh.hu/dokumentum/202180/lakossagi_internethasznalat_2018.pdf
Mindeközben a hallgatói aktivitás és online jelenlét ellenpontjaként azt láthatjuk, hogy az oktatói gárda számára a technika tanulása, a lehetőségek felfedezése talán kissé lassabban megy, vagy legalábbis nem olyan rugalmasan és gördülékenyen, mint a fiatalabb generációk számára.
Annak érdekében azonban, hogy lássuk, az érmének két oldala van, és nem csak az oktatóknak nehéz szétszakadni különböző platformokra, fenntartani az online figyelmet a képernyőhöz beszélve, megküzdeni a technikával, a duplázódó adminisztrációs teherrel, megkérdeztük az egyik elsőéves gyakorlati csoportunk hallgatóit, mit éreznek az online oktatás legnagyobb negatívumainak. Hiába az önként választott, digitális térben töltött idő, az oktatás nehézségei a fiatalabb generációra is kiülnek.
Az online oktatás negatívumai saját ábra
A szófelhőből is látható, hogy a hallgatókat is megviseli az online oktatás, hiába kézenfekvő és evidens számukra az eszközhasználat és a felület, a platform mégis olyan negatívumokat rejt magában, mint a személyes kontaktus hiánya, a megrövidült szabadidő, a kommunikációs nehézségek, az önellenőrzés hiánya, az elzártság- és elszigeteltség-érzés, valamint az óhatatlanul felmerülő technikai problémák, és a fizikai hatások, mint akár a szemromlás. Tanulva a jelzett problémákból, az online órák és az órán kívüli e-mailváltások, online fogadóórák kapcsán lehet talán segíteni azon, hogy a kommunikáció mégiscsak aktív és kielégítő legyen, hogy ne csak a tananyag átadásában, de a tanulmányaiban és tanulási folyamatában is kísérjük a hallgatókat, érezzék, hogy mellettük állunk, akkor is, ha elszáll a laptop és elveszik a beadandó, akkor is, ha nem tud mikrofonnal kapcsolódni az órához, szerencsére a gyakorlat azt tükrözi, hogy ha a hallgatók jelzik az igényeiket, problémáikat, mindenre találunk megfelelő megoldást.
Azonban hogy ne csak a negatívumokat lássuk, az online oktatás pozitív hozadékaira is kíváncsiak voltunk, amelyet hallgatóink az alábbi címszavakban fogalmaztak meg.
Az online oktatás pozitívumai saját ábra
Hatékonyság. Kényelem. Rugalmasság. Követhetőség. Időoptimalizáció. Minőségi idő.
Hallgatóink ezeket a pozitívumokat mind-mind az online oktatáshoz kötik, így a jövőben is ezekre a címszavakra fókuszálva igyekezzünk jobbá tenni azt a kényszerhelyzetet, amely jelenleg az oktatás jelentős részére béklyóként szakadt. Szemléletváltás és pozitív látásmód: ha nem béklyóként tekintünk az online oktatásra, hanem a pillanatnyi kellemetlenségek kiküszöbölését célozzuk meg feladatként a már megtapasztalt pozitívumok megtartásával és megerősítésével, az online oktatás nem béklyó, de lehetőségekkel teli platformmá válhat.
Külön öröm azzal szembesülni (nem csak oktatóként) hogy egy ilyen globális társadalmi problémának is vannak pozitív felhangjai, úgy gondolom, ezekre kell fókuszálni a jövőben is annak érdekében, hogy az oktatás minden körülmények között elérje célját, a tudásátadást, a tehetséggondozást, az érdeklődés felkeltését, a szakterület iránti elköteleződést, a támogató, motiváló hallgatói-oktatói viszony fenntartását.
